BemutatkozunkPartnereinkKapcsolatJogszabályokTudástárAjánlatkérés

Általános tűzvédelmi ismeretek

 

Égés: az éghető anyag és az oxigén hőfejlődéssel járó (exoterm) reakciója, melyet füst- és/vagy lángképződés kísér.

 

Az égés feltételei:

- éghető anyag,

- égéshez szükséges oxigén,

- égéshez szükséges hőmérséklet,

- a három feltétel egyidejűleg egy térben való megléte.

 

Tűz (tűzeset): égési folyamat, amely veszélyt jelent az életre, a testi épségre vagy az anyagi javakra, illetve azokban károsodást okoz.

 

A tűz elleni védekezés fő feladata:

- a tűzesetek megelőzése (megelőző tűzvédelem),

- a tűzoltási feladatok ellátása (mentő tűzvédelem),

- a tűzvizsgálat (felderítő tűzvédelem),

valamint ezek feltételeinek biztosítása.

 

Tűzmegelőzés: a tüzek keletkezésének megelőzésére, továbbterjedésének megakadályozására, illetőleg a tűzoltás alapvető feltételeinek biztosítására vonatkozó, a létesítés és a használat során megtartandó tűzvédelmi jogszabályok, szabványok, hatósági előírások rendszere és az azok érvényesítésére irányuló tevékenység.

 

Tűzoltási feladat: a veszélyeztetett személyek mentése, a tűz terjedésének megakadályozása, az anyagi javak védelme, a tűz eloltása és a szükséges biztonsági intézkedések megtétele, továbbá a tűz közvetlen veszélyének elhárítása.

 

Tűzvizsgálat: a tűzoltóságnak azon szakmai tevékenysége, amely a tűz keletkezési idejének, helyének és okának felderítésére irányul.

 

Ha az égés feltételei közül akár csak az egyik feltételt is megszüntetjük valamilyen módon, akkor az égés megszűnik, illetve nem tud létrejönni.

 

Oltóhatások:

- Hűtőhatás, mely a tűz fészkében, és annak környezetében a hőmérsékletet csökkenti.

- Fojtóhatás, melynél az égő anyagot nem éghető gáz-, gőz- vagy ködfelhőbe, esetleg szilárd vagy habréteg takaróba "burkolják" és így megakadályozzák, hogy levegő jusson az égési térbe.      

- Kémiai oltóhatás, amely a lángban lévő aktív gyökök és szabad atomok láncreakció mechanizmusát megszakítja.

 

A tűzoltó készülékek

 

A tűzoltó készülékek alkalmazásának célja a kezdeti tüzek gyors és hatékony eloltása.

 

A tűzoltó készülék olyan eszköz, amelyből az üzembe helyezéskor felszabadított vagy az oltóanyagtartályba belenyomott (sűrített) hajtóanyag nyomása az oltóanyagot irányíthatóan lövelli ki, és amely meghatározott nagyságú vizsgálati tűz eloltására alkalmas.

 

A hordozható tűzoltó készülék tömege üzemképes állapotban legfeljebb 20 kg.

 

A tűzoltó készülékek oltóanyaguk szerint lehetnek:

 

Porral oltó tűzoltó készülékek: Oltóanyaga por alakú szilárd anyag, mely elsősorban éghető folyadékok, gázok valamint villamos feszültség alatt álló berendezések tüzeinek oltására, újabb típusai szilárd anyagok tüzeinek oltására alkalmazhatók.

 

Vízzel oltó tűzoltó készülékek: Oltóanyaga elsősorban szilárd éghető anyagok tüzeinek oltására alkalmas víz vagy vizes oldat.

 

Habbal oltó tűzoltó készülékek: Oltóanyaga víz-habképző anyag keveréke, mely elsősorban éghető folyadékok és lánggal vagy parázslással égő szilárd anyagok tüzeinek oltására alkalmas.

 

Halonnal oltó tűzoltó készülékek: Oltóanyaga cseppfolyós halogénezett szénhidrogén, mely éghető folyadékok, gázok és kismértékben szilárd anyagok tüzeinek oltására alkalmas. Jelenleg a halonnal oltókat környezetkárosító hatása miatt csak külön engedéllyel rendelkező létesítményekben szabad készenlétben tartani.

 

Szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülékek: Oltóanyaga élelmiszeripari tisztaságú szén-dioxid, mely elsődlegesen éghető folyadékok és gázok tüzeinek oltására alkalmas.

 

A tűzoltó készüléket címkével, adattáblával vagy beütéssel és felülvizsgálva jelöléssel valamint a BM OKF azonosító jellel kell megjelölni. A címke a készülék ábrás és szöveges kezelési utasítását tartalmazza. Az adattáblán vagy a beütésen olvasható a gyártási év és a próbanyomás időpontja.

 

A felülvizsgálva jelölést öntapadós kivitelben helyezik el a tűzoltó készüléken. A felülvizsgálva jelölésről lehet megállapítani a készülék utolsó és következő esedékes karbantartásának időpontját. A tűzoltó készülékek karbantartását félévente (MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott tűzoltó készülékek) vagy évente elvégeztetni. Ha a tűzoltó készülék, felszerelés előírt időszakos ellenőrzését, javítását nem hajtották végre, akkor az nem tekinthető üzemképesnek.

 

A tűzoltó készülékek ellenőrzését és karbantartását csak BM OKF regisztrációs számmal rendelkező szervezet jogosult végezni.

 

A készenlétben tartónak legalább negyedévente, ún. ellenőrző vizsgálatok végrehajtásáról kell gondoskodni, melynek során ellenőrizni kell, hogy a tűzoltó készülék:

 

- a tervezett telepítési helyen van,

- a tűzoltó készülék látható, a használat nem ütközik akadályba és a tűzoltó készülékkel szemben állva a magyar nyelvű használati utasítás olvasható,

- a használati utasítások sértetlenek,

- valamennyi nyomásmérő vagy jelző műszer működőképes,

- a tűzoltó készülék zárt, ép, hiánytalan szakszerű szerelvényekkel ellátott.

 

A készenlétben tartó szükség esetén köteles gondoskodni a hiányosságok kijavításáról.

 

A tűzoltó készüléket, eszközt, felszerelést jól láthatóan, könnyen hozzáférhetően a veszélyeztetett hely közelében kell elhelyezni és állandóan használható, üzemképes állapotban tartani. Az elhelyezett tűzoltó eszközök alkalmazásának fontos feltétele, hogy az ott dolgozó személyek tudják az elhelyezési helyüket, és készségszinten ismerjék kezelésüket.

 

Tűzjelzés

 

Az a személy, aki tüzet vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt haladéktalanul jelezni a tűzoltóságnak, vagy ha erre nincs lehetősége, a rendőrségnek, vagy a mentőszolgálatnak, illetőleg a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának.

 

A nyilvános távbeszélő készülékek mellett, továbbá a távbeszélő alközpontokban – ennek hiányában a létesítmények fővonalú távbeszélő készülékei mellett – a tűzoltóság hívószámát jól láthatóan fel kell tüntetni. A tűz jelzéséhez, segítségkéréshez az állampolgárok híradási eszközüket kötelesek rendelkezésre bocsátani, szükség esetén járműveikkel segítséget nyújtani.

 

A tűzjelzés lehetőségét minden településről, és az OTSZ-ben meghatározott, létesítményből az elsődleges működési körzet, illetve működési terület szerinti állandó készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati, illetve önkéntes tűzoltósághoz biztosítani kell.

 

A tűzoltóság hívószáma 105. (egységes segélyhívószám: 112)

 

A tűzjelzést, riasztást biztosítani kell egyrészt a létesítményen belül tartózkodók részére, másrészt a tűzoltóság felé.

 

A tűzoltóság felé történő tűzjelzésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

- a tűzeset, káreset pontos helyét (címét),

- mi ég, milyen káreset történt, mi van veszélyeztetve,

- emberélet veszélyben van-e,

- a jelző nevét, a jelzésre használt távbeszélő számát.

 

Tűzveszélyességi osztályok

 

A tűzvédelmi rendelkezések megállapítása és alkalmazása céljából az anyagokat, a technológiát, a tevékenységet, továbbá a veszélyességi övezeteket, a helyiségeket, a szabadtereket, a tűzszakaszokat, az épületeket, a műtárgyakat, az építményeket és a létesítményeket tűzveszélyességi osztályba kell sorolni.


A tűzveszélyességi osztálybasorolásnál az OTSZ alapul vételével a tevékenység során előállított, feldolgozott, használt, szállított, vagy tárolt anyagok fizikai és kémiai tulajdonságait, a technológiát, tűzveszélyességének jellemzőit, illetőleg a rendeltetés szerinti tevékenységet, valamint a kapcsolódó kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványokban foglalt előírásokat kell figyelembe venni.

 

A létesítmények, építmények megvalósítására, kialakítására vonatkozó tervezés során tűzvédelmi szempontból a legalapvetőbb szakmai eljárás a tűzveszélyességi osztályba sorolás elkészítése.

 

Az OTSZ szerint öt tűzveszélyességi osztályt különböztetünk meg:

 

"Fokozottan tűz-és robbanásveszélyes" (jelzése: "A"),

"Tűz- és robbanásveszélyes" (jelzése: "B"),

"Tűzveszélyes" (jelzése: "C"),

"Mérsékelten tűzveszélyes" (jelzése: "D"),

"Nem tűzveszélyes" (jelzése: "E").

 

"Fokozottan tűz-és robbanásveszélyes" ("A") tűzveszélyességi osztályba tartozik:

 

-az a veszélyes anyag és készítmény, amely a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete szerint fokozottan tűzveszélyes, illetve tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,

-az az anyag, amelynek bármely halmazállapotban heves égése, robbanása, indító (iniciáló) gyújtásra, illetve más fizikai, kémiai hatásra bekövetkezhet,

-az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja 21 °C alatt van, vagy üzemi hőmérséklete eléri vagy meghaladja a nyílttéri lobbanáspontját, azaz Tü > Tlpnyt és Tü > 35 °C,

-az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva legfeljebb 10%;

-az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az A veszélyességi osztályba tartozó anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják, vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő;

-a 100 m3/h-nál nagyobb összesített névleges teljesítményű, lemezházas gázmérő(k) helyisége;

-az a helyiség, amelyben nyitott akkumulátorokat helyeztek el (telepítettek) vagy töltenek, és nincs hatékony szellőztetése.

 

"Tűz- és robbanásveszélyes" ("B") tűzveszélyességi osztályba tartozik:

 

-az a veszélyes anyag és készítmény, amely a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelete szerint kevésbé tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,

-az a por, amely a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez,

-az a folyadék, olvadék, amelynek zárttéri lobbanáspontja legalább 21 °C, nyílttéri lobbanáspontja legfeljebb 55 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt  van,  de  nagyobb,  mint  a  nyílttéri  lobbanáspont  20 °C-kal  csökkentett  értéke, azaz Tü < Tlpnyt, Tü >Tlpnyt –20 °C és Tü > 35 °C,

-az a gáz, gőz, köd, amelynek alsó éghetőségi határértéke a levegő térfogatához viszonyítva 10%-nál nagyobb;

-az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol a B veszélyességi osztályba tartozó anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, és e tevékenység közben ezek az anyagok robbanásveszélyes állapotban fordulnak elő;

-a port vagy kisméretű anyagrészeket elszívó, leválasztó rendszer, porkamra, ha benne az elszívott anyag a levegővel robbanásveszélyes keveréket képez.

 

"Tűzveszélyes" ("C") tűzveszélyességi osztályba tartozik:

 

-az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) legfeljebb 300 °C,

-a legalább 50 °C nyílttéri lobbanáspontú gázolajok, tüzelőolajok és a világításra használatos petróleum,

-az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri lobbanáspontja 55 °C felett van, de legfeljebb 150 °C, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontjánál legalább  20 °C-kal,  de  legfeljebb  50 °C-kal  kisebb,  azaz  Tü < Tlpnyt –20 °C, Tü > Tlpnyt –50 °C és Tü > 35 °C,

-az a gáz, amely önmaga nem ég, de az égést táplálja, a levegő kivételével;

-az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol a C veszélyességi osztályba tartozó anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák;

-az a közösségi épület, amelyben egy tűzszakasz befogadóképessége 500 főnél nagyobb;

-az üzemanyagtöltő-állomások.

 

"Mérsékelten tűzveszélyes" ("D") tűzveszélyességi osztályba tartozik:

 

-az a szilárd anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete (gyújtóforrással vizsgálva) 300 °C-nál nagyobb,

-az a folyadék, olvadék, amelynek nyílttéri lobbanáspontja 150 °C-nál magasabb, vagy üzemi hőmérséklete a nyílttéri lobbanáspontja alatt több mint 50 °C-kal van, azaz Tü < Tlpnyt –50 °C és Tü > 35 °C,

-az a vizes diszperziós rendszer, amelynek lobbanáspontja szabványos módszerrel nem állapítható meg, és éghető anyagtartalma 25%-nál nagyobb, víztartalma pedig 50%-nál kisebb;

-az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, ahol az a) pontban meghatározott tulajdonságú anyagot előállítják, feldolgozzák, használják, tárolják vagy forgalomba hozzák, továbbá, ahol nyílt lánggal üzemelő tüzelőberendezést használnak;

-az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér, amelyben nem éghető anyagot 300 °C felett dolgoznak fel;

-az a közösségi épület, amely nem tartozik a "C" tűzveszélyességi osztályba;

-az iroda-, lakó- és szállásépület;

-gépjárműtároló (építmény, szabadtér);

-állattartó helyiség.

 

"Nem tűzveszélyes" ("E") tűzveszélyességi osztályba tartozik:

 

-a nem éghető anyag;

-az a veszélyességi övezet, helyiség, szabadtér ahol nem éghető anyagot 300 °C alatti hőmérsékleten előállítanak, feldolgoznak, használnak, tárolnak vagy forgalomba hoznak.

 

Tűzveszélyességi osztályba sorolás

 

A tűzveszélyességi osztályba sorolásnál az alapterületeket az "A" osztályból az "E" osztály felé haladva kell összesíteni, és azt a tűzveszélyességi osztályt kell választani, amelyiknél az összesített alapterületek meghaladják a 40%-ot.

 

A tűzveszélyességi osztályba sorolásnál a tevékenység során előállított, feldolgozott, használt, szállított vagy tárolt anyagok fizikai és kémiai tulajdonságait, a technológiák tűzveszélyességének jellemzőit, illetőleg a rendeltetés szerinti tevékenységet, valamint a kapcsolódó kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványokba foglalt előírásokat kell figyelembe venni.

 

A tűzszakasz, szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzátartozó helyiségek, szabadterek tűzveszélyességi osztályonként az “A” osztálytól az “E” osztály felé haladva összesített alapterületei a tűzszakasz alapterületének 40%-át meghaladja.

 

A több tűzszakaszból álló építmény, szabadtér abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzátartozó tűzszakaszok osztályonkénti összesített alapterületei az építmény, szabadtér alapterületének 40%-át meghaladja.

 

A létesítmény abba a tűzveszélyességi osztályba tartozik, amelyben a hozzátartozó építmények, szabadterek osztályonként az “A” osztálytól az “E” osztály felé haladva összesített alapterületei a létesítmény alapterületének 40%-át meghaladja.

 

A besorolást befolyásoló anyagjellemzők:

- Éghető szilárd anyagoknál:      - gyulladási hőmérséklet,

- Éghető folyadékoknál: - lobbanáspont, /nyílttéri, zárttéri/

- Éghető gőzöknél, gázoknál:      - éghetőségi határérték /alsó és felső/.

 

A tűzállósági fokozat

 

A tűzállósági fokozat egy épület egészére vonatkozó olyan kategória, amely meghatározza az épületszerkezetek tűzállósági határértékének és éghetőségének követelményeit, az épület tűzveszélyességi osztálya, esetenként rendeltetése és szintszáma alapján.

 

Az építményt, vagy annak tűzszakaszát a tűzveszélyességi osztályba sorolástól függően I-V-ig terjedő tűzállósági fokozatnak megfelelően kell kialakítani.

 

“A” és “B” tűzveszélyességi osztály esetén: I-II.

“C” tűzveszélyességi osztály esetén: I-III.

“D” tűzveszélyességi osztály esetén: I-IV.

“E” tűzveszélyességi osztály esetén: I-V.

 

Az OTSZ a tűzveszélyességi osztálybasorolástól függetlenül is meghatároz tűzállósági fokozatokat.

 

Az épületszerkezetek éghetősége és tűzállósága

 

Az építmények fő épületszerkezeteinek éghetőségi és tűzállósági határérték követelményeit a tűzveszélyességi osztályhoz, a tűzállósági fokozathoz, a szintszámhoz, és a rendeltetéshez kapcsolja a vonatkozó szabályozás.

 

A tűzvédelmi követelmények meghatározása során a tűzállóság az épületszerkezetek ellenálló képességét mutatja a tűzzel, illetve a magas hőmérsékleti hatásokkal szemben.

 

A tűzállósági határérték az adott épületszerkezet (pl.: emeletközi födém) tűzállósági határállapota valamelyikének (törési-, lángáttörési-, felmelegedési határérték) eléréséig eltelt idő órában vagy percben.

 

Az építőanyagok tűztechnikai jellemzőivel kapcsolatos követelmény például éghetőség, a füstfejlesztő képesség, az égvecsepegési tulajdonság, a lángterjedés.

 

Építmények tűzvédelmi követelményei

 

Az épületszerkezetek éghetőségi és tűzállósági határértékének megállapításával összefüggésben meg kell említeni a tűzterhelést, illetőleg a tűzterhelés számítást, amely az épületbiztonságot szolgálja, a gazdaságosságra is tekintettel. A megfelelő védelem megítéléséhez, kialakításához elengedhetetlenül fontos tényező az építmények tűzvédelmében a tűzterhelés megállapítása.

 

A tűzszakaszok elhelyezkedése, részei

 

Az építményekben a tűz terjedésének megakadályozása céljából tűzszakaszokat kell kialakítani. A tűzszakasz az építmény tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől meghatározott éghetőségű és tűzállósági határértékű tűzgátló szerkezetek választanak el.

 

A tűzgátló szerkezetekhez kapcsolódnak a tűz átterjedését, továbbterjedését gátló, megakadályozó tűzgátló nyílászárók, tűzgátló csappantyúk, a függőleges-vízszintes és a tető tűzterjedési gátak, a tűzgátló előtér, illetőleg a tűzszakaszok közötti átvezetéseken (közlőmű, csővezeték) a tűzgátló tömítés, szerkezet berendezés.

 

A tevékenységnek, a technológiának, a rendeltetésnek - az épület alapterületére vonatkozó korlátlan igényeinek - bizonyos értelemben gátat szab a tűszakaszok megengedett legnagyobb alapterülete.

 

Amennyiben a tűzszakaszok teljes területe önműködő tűzjelző és tűzoltó berendezéssel van ellátva, az építmények tűzszakaszainak megengedett legnagyobb területei 100%-kal növelhetők. Ha a tűzszakaszok talajszint alatt kerülnek kialakításra, akkor azok területe 50%-kal csökkentett értékkel vehető figyelembe.

 

A kiürítés számítás

 

Az építményt úgy kell kialakítani, hogy tűz esetén a bent tartózkodók veszélyeztetettsége minimális legyen, vagyis tűz- vagy robbanás esetén akadálymentesen eltávozhassanak, illetve eltávolíthatók legyenek.

 

A személyek megtervezett eltávozására, eltávolítására vonatkozó kiürítés számítás az épület rendeltetése (pl.: közösségi), tűzállósági fokozata alapján azt tanúsítja, hogy a bent tartózkodók a normaidőn belül a kiürítésre szolgáló útvonalon (folyosó, lépcső) végighaladva az épületet el tudják hagyni, vagy a tűztől védett tűzszakaszba, füstmentes lépcsőházba juthatnak, a kijáratok mérete és száma a bent tartózkodók létszámát figyelembe véve elegendő.

 

Az oltóvíz ellátása

 

A településen az oltóvíznyerési lehetőségek biztosítása az önkormányzat feladata.

A gazdálkodó tevékenységet folytatók az általuk működtetett létesítmények oltóvíz ellátásáról saját maguk kötelesek gondoskodni. Általános elvként fogalmazható meg, hogy az oltóvíznek, illetve az oltóvíz kivételi helyeknek (föld feletti tűzcsap, víztároló medence) a létesítmény, az építmény tűzoltástaktikai helyein kell lennie.

 

Az oltóvíz biztosításának legfontosabb szempontjai a vízszerzési hely, oltóvíz intenzitás, oltóvíz folyamatossága, időtartama, a vízvezeték hálózat belső átmérője, a kifolyási nyomás, a tűzcsapok száma és elhelyezése, az önálló víztároló (medence) stb.