BemutatkozunkPartnereinkKapcsolatJogszabályokTudástárAjánlatkérés

A tűzvédelem története

A emberek tűz elleni védekezése olyan idős, mint a tűz használata. A tűz hasznos tulajdonságai mellett (sütés, főzés, fűtés, világítás) az ember kénytelen volt megismerni a tűz pusztító hatásait is, amelyek ellen kénytelen volt védekezni.

 

A szervezett és szabályozott tűzvédelem a szervezett társadalmak kialakulásával jelenik meg. Már a Római Birodalomban is működött szervezett tűzoltóság (pl. Aquincumban), illetve Szent Flórián (a tűzoltók védőszentje) maga is római katonatiszt volt, aki a kigyulladt erődjének sikeres eloltásán kívül városának tűzoltóságát is szervezte, amíg 304-ben ki nem végezték kereszténység vádjával. A középkortól kezdve Szent Flórián a tűzvészek és veszedelmek ellen védő szent.

 

Magyarországon már Szent István király korától kezdve jelentek meg tűzvédelmet is érintő királyi rendeletek. Mivel a középkori településeken nem voltak ritkák a tűzvészek, amelyek akár veszélybe sodorhatták az egész települést, vagy elpusztíthatták a település javait, házait, a lakosok összefogtak, és tűzfigyelő szolgálatot kezdtek működtetni, amelybe bevonták a céhek tagjait, és időnként a deákokat és a katonákat is. Később már önkéntes tűzoltó egyleteket, egyesületeket alakítottak, azaz önkéntes tűzoltóságokat.

 

A felvilágosult abszolutizmus idején II. József 1788-ban adta ki híres tűzvédelmi pátensét, de ezt követően csak száz évvel adtak ki újabb rendeletet a tűzvédelemmel kapcsolatban. Az 1988-as belügyminiszteri rendelet előírta, hogy minden községnek tűzoltóságot kell működtetnie, amelyek szervezeti felépítését, jogait, működését, költségvetését szintén szabályozta. A szolgálatban lévő tűzoltó hatósági személy lett, akit, ha kárt szenvedett munkája során, kártérítés illetett meg.

 

A XIX: században kiemelkedő szerepe volt a tűzvédelemben Gróf Széchenyi Ödönnek, aki a budapesti tűzoltóság megszervezője és első főparancsnoka volt. A XIX. század végétől a nagyobb településeken már fizetett tűzoltóságokat működtettek, sőt néhány gyárban magántűzoltóságot is felállítottak. E tűzoltóságok működéséhez egyre inkább megfelelő jogi hátteret kellett kialakítaniuk.

 

A XX. század elején az ipari fejlődés kikényszerítette a tűzvédelem további fejlődését is. Fejlesztették a tűzoltótechnikát, fizetett, hivatásos tűzoltóságokat hoztak létre, a korábban alakult tűzoltószövetségeknek pedig fontos szerep jutott a működtetés és szabályozás területén.

 

Az első világháborút követően az 1936. évi X. törvénycikk a tűzrendészet fejlesztéséről fontos előrelépéseket tartalmazott: átfogóan szabályozott tűzvédelem, a tűzoltóságok jogai, kötelezettségei, szervezeti, felügyeleti rendszere, stb.

 

A második világháború befejeztével az 10280/1945. ME rendelet megszüntette a különböző tűzoltó szolgálati rendszereket, így az önkéntes tűzoltó testületeket, a háború után még fennmaradt további tűzoltó testületeket, és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetséget, viszont elrendelte az egységes Magyar Tűzoltóság megszervezését, és hogy minden községnek tűzoltóságot kell fenntartania. Létrehozták az Országos Tűzoltó Főparancsnokságot. Az 1946-os végrehajtási rendelet a legapróbb részleteket is leszabályozta a tűzoltósági és tűzrendészeti feladatokat illetően.

 

Az 5090/1948. kormányrendelet elrendelte a tűzrendészet államosítását, majd 1954-ben az Országos Tűzoltó Főparancsnokság helyett létrehozták a BM Országos Tűzrendészeti Parancsnokságot. Az időközbeni folyamatos változások jogszabályi követésében fontos elem az 1973. évi 13. számú törvényerejű rendelet, amely módosításokkal ugyan, de egészen 1996-ig hatályban maradt.

 

A rendszerváltást követő évek jelentős módosító jogszabálya volt az 1991. évi XX. törvény, amely kimondta, hogy a tűzoltás és műszaki mentés feladata az önkormányzatok hatáskörébe, illetve a tűzvédelmi hatósági jogkör a tűzoltó parancsnokság székhelyének önkormányzati jegyzőjéhez kerül. Az országot felosztották a készenléti egységekkel rendelkező önkormányzatok között, és kötelező közszolgáltatássá tették számukra a tűzoltást és műszaki mentést.

 

A 1991-es törvény hozta átalakulással járó bizonytalanságokat végül az 1996. évi XXXI. törvény („tűzvédelmi törvény”) megalkotása zárta le, amely szerint a hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szerv.

 

1999. évi LXXIV. törvény („katasztrófavédelmi törvény”) összevonta az állami tűzoltóságot és a polgári védelem szerveit, létrehozva a katasztrófavédelmi szervezetet. Ezzel az állami tűzoltóság gyakorlatilag megszűnt, pontosabban a katasztrófavédelmi szervezetbe tagozódott be.

 

A 2004-es európai uniós csatlakozással járó jogharmonizáció korszerűsítette a tűzvédelmi törvényt. (A tűzvédelmi hatósági jogkör átkerült a jegyzőktől a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokhoz.) A tűzvédelmi törvénnyel párhuzamosan sok tűzvédelmi tárgyú miniszteri rendelet is korszerűsödött, többek között kiadásra került 2008-ban az új, korszerűsített tartalmú Országos Tűzvédelmi Szabályzat is [9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet].